Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A téma fontossága és hasznossága miatt másolom be a Facebookról egy válaszomat.
Fogadjátok szeretettel!

dicseret02.png



Én, nem olvastam amit írsz, emellett meg tudom veled osztani, hogy Dr. Marshall Rosenberg az Erőszakmentes Kommunikáció Atyja, azt mondja, hogy ne simán dicsérjünk, hanem méltassuk a másik tetteit, vagy eredményeit és tegyük hozzá, hogy ez mivel gazdagította az életünket. 
Ha csak dicsérünk, akkor nem tudatosítottuk a másikban, hogy mivel gazdagította az én vagy mások életét, mely értékrendi fontosságomhoz vagy lelki szükségletemhez járult hozzá.

Egy sima "ügyes vagy!", vagy "csak így tovább", lehet manipuláció is, hogy valakit arra vegyek rá, hogy jobban teljesítsen. Az illető egy ideig ezt meg is teszi, de aztán rájön hogy ez csak egy manipuláció és elmegy a kedve az egésztől. 

A dicséret ugyan lehet őszinte is, de sokkal kevesebbet mond, mint a méltatás. 
Pl, pár évvel ezelőtt arra jöttem haza, hogy a volt férjem élettársa, a nyolcadikos lányomat sminkeli, mert a lányom megkérte rá, mivel ballagás volt és tudta, hogy én nem is nagyon értek hozzá, meg nem is értem rá, mert aznap is tréninget tartottam. 

Nagyon szépre sikeredett a smink. A lányom fülig érő szájjal mutatta, hogy "Anyácska, nézd milyen szép lettem!"

Ennek nagyon örültem, mert annak ellenére, hogy én ebben nem vagyok járatos és sajnos, aznap nem is lett volna rá időm, a lányomnak mégis gyönyörű sminkje lett. 
Meg szerettem volna dicsérni a volt férjem párját, hogy milyen ügyes, de ehelyett inkább méltattam és megköszöntem, mert azzal úgy éreztem, hogy többet "adok" neki egy egyszerű, "köszi, ügyi vagy!" helyett. 
A mondatom így hangzott: 


Köszönöm Melinda, hogy ilyen szépen kisminkelted Ágikát, és még el is jöttél hozzánk, hogy örömet szerezz neki! Ezzel nekem is örömet szereztél, mert ennyire szépen én nem tudtam volna megcsinálni, azonkívül, nem is értem rá, mert egy tréning sorozatot most fejeztem be. Látom, hogy Ágika is nagyon elégedett és boldog és ez engem is boldogsággal tölt el!" - Nos, még mindig emlékszem rá, hogy Melinda ott állt az előszobába és nézett rám meghatódott szemekkel. 

Azt gondolom, hogy tényleg több volt ez így, mint egy sima dicséret.

Na de nézzünk egy másik példát!

Amikor a tanítónéni, azt mondja a gyereknek teljesen jó szándékkal, hogy megdicsérlek, szép az írásod, ez valóban motiválólag hat a gyerekre egy ideig. Aztán eltelik egy év és még mindig ugyan úgy ír a gyerek és már nem megdicséri, hanem esetleg megdorgálja, hogy "így kell írni, egy másodikos gyereknek? Olyan az írásod, mint első osztályban!" -a gyerek nem fogja érteni, hogy mi a baj.

Sokkal tanítóbb jellegű a gyereknek, ha azt mondom, hogy "Lacika, az "o" betűddel nagyon meg vagyok elégedve. Sokat fejlődtél egy hét alatt. Most már szép íves, kerek, és egyetlen vonalvezetéssel viszed végig az "o" betűt. Elégedett vagyok, mert látom, hogy sokat gyakorolhattál. A munkádnak meg is lett az eredménye!" - így a gyerek megtanulja, hogy mivel is elégedett a tanítónéni és hogy gyakorlással fejlesztheti magát és ezt bizony a tanítónéni is észreveszi. 

A kérdésedre azért válaszolok ilyen hosszan, mert már többen tették fel ezt a kérdést és azt gondolom, hogy érdemes példákon keresztül szemléltetni. 

Remélem, hogy sikerült átadnom a lényegből. (nekem is fontos a megé
rtés, így értettem a felháborodást :)!


Sorolhatnék még más példákat is, de reményeim szerint így is "átment" :). Példák helyett hadd osszam meg, hogy anno itt a Facebookon volt egy megosztás: az volt a címe, "Mit is tanulhatunk a szüleinktől?" 
Nagyon jókat nevettem rajta. Az egyiket idézem: 
Mit tanulhatunk a szüleinktől: Türelmet és kitartást!
("Addig ülsz itt az asztalnál, amíg a spenót el nem fogy!")

13001064_991228054257580_8476446540474852432_n.jpg

Kedves Ica! Későn jutott eszembe tüzetesebben megnézni, volt-e már ez téma, így az értetlenség hevében hirtelen berobbantam :)Nagyon köszönöm a magyarázatot, és azt, hogy ilyen részletesen kifejtetted. Teljesen egyetértek, sőt, szerintem én ezt már korábban hallottam, csak akkor finomabban tálalták, nem így, hogy maga a dicséret is erőszak. Miért, miben?! Így minden világos, és újra oda fogok erre figyelni. További szép napot kívánok.
 

Kedves Cecília! Örülök, hogy át tudtam érthetően adni és teljesen értem a felháborodásod! Ugyanis, nagyon nem mindegy, hogyan tálalják azt nekünk! Legyen szép napod!