Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Még jó, hogy nem az ágyamba feküdtél!” - 1. fejezet a könyvből
 
Kalauz
 
Egyik nyáron hálófülkés vonattal utaztam gyerekeimmel Görögországba. Gondoltam, most még nagy élmény lehet számukra, meg talán nekem is.
Nem voltunk sokan a vonaton. Hosszú út, összezárva másokkal meg az én mentalitásommal… Hamar szóba elegyedtem a kalauzzal.
Mindent megtudtam tőle, hány órát késünk, hol állunk meg, melyik állomáson, mely országban szállhatok le vacsorát és vizet venni.
Ennek megfelelően az egyik állomáson bevásároltam. A kalauz nagyon kedves volt, és felajánlotta, hogy betehetem az élelmiszereket a „szolgálati” fülkében lévő hűtőbe.
A három gyerekem felváltva volt éhes, így ingajáratban közlekedtem a hálófülke és a kalauz „szolgálati” hűtője között.
Eddig tartott az előzmény.
Eltelt a nyaralás. Utazunk visszafele. Új kalauzt kaptunk. Vele sem tartott sokáig, hogy párbeszéd alakuljon ki közöttünk. Itt is hamarosan megtudtam mindent.
Már rutinos voltam… Késő délután indultunk. A gyerekeim fáradtak és nyűgösek voltak. A kalauz felsorolta, hogy mi mindent tudok tőle személyesen vásárolni, mint pl. víz és kis üveges borocska. Gondoltam, hogy jobban aludjak, veszek egy mini üveg borocskát, iszom belőle, aztán lefekszem és már reggel is lesz.
A borocskát megittam, beszélgettünk még egy kicsit, aztán elkezdtem érezni, hogy hat a bor és rettentően éhes lettem.
Nem volt már mit ennünk, és eszembe jutott a hűtő. Sietek feléje, majd megszokott mozdulattal – hisz’ én már kis híján itthon vagyok – nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót.

A kalauz ezen úgy meglepődött, hogy azon nyomban le is teremtett. Mit képzelek én? Attól, hogy itt ilyen szépen elbeszélgetünk… honnan veszem a bátorságot, hogy belenyúljak oda, ahol ő tartja a dolgait? Még jó, hogy nem az ágyába feküdtem – mondja ő.

 

Kép

 
 Hát mit mondjak? Úgy meghökkentem, hogy elég összeszedetlenül próbáltam elmondani, hogy semmi rosszat nem akartam, csak hát előzőleg… meg éhes is voltam…, de nem igazán hatotta meg.
Bántott a dolog, hogy így nekem esett, és rosszul éreztem magam. Közben még a bor hatása is elmúlt.
Na, ha már ilyen kijózanodott állapotba kerültem, akkor a legjobb, ha elvégzem a 7-es KONFLIKTUSKITISZTÁZÓ gyakorlatot.
A gyakorlat azzal kezdődik, hogy újraidézem, hogy mi történt, majd, hogy milyen rossz érzéseim voltak ott, akkor… stb…
 „…Kinyitottam a hűtőt, a kalauz meg jól leteremtett…
„Még jó, hogy nem az ágyamba feküdtél!”
...ekkor megdöbbentem, csalódás, zavartság, szomorúság, egy kis tehetetlenség, sértettség, sarokba szorítottság érzete volt bennem, na meg szégyelltem is magam…
…mert nekem fontos a jó kapcsolat, elfogadás, támogatás, bizalom, megértés, szabadság és a tiszta kommunikáció…
...amikor ez az egész történt, a kalauz megdöbbent, ingerült lett, tiszteletlenséget érzett felőlem, bizalmatlanná vált…
…mert neki nagyon fontos a saját tulajdon tisztelete, a fegyelem, a figyelembe vétel, a rend, a jó kapcsolat…
 
A legjobb rész most következik.
 
Ilyenkorra már feloldódik az érzelmi blokkok nagy része, a feszülés kisimul, megértés születik bennünk, mondhatom, egyfajta tiszta rezgésű állapotba kerülünk.
Itt következik egy olyan kérdés, hogy „mivel tudná a kalauz segíteni azt, hogy az én fontosságaim kielégüljenek, azaz a jó kapcsolat, elfogadás, támogatás, bizalom, megértés, szabadság, tiszta kommunikáció.”
 
Na, ekkor jól átgondoltam, és kinyilatkoztattam, mi is esne jól, ha megtörténne:
Hááát, pl. ha bekopogna és elnézést kérne, és elmondaná, hogy a nagy meleg miatt egy kicsit türelmetlenebb, és hogy az egész nem is ellenem szólt, és hát ne haragudjak azért sem, hogy igazságtalanul letorkolt, meg nem hagyta, hogy végigmondjam a mondandómat…
És ha így történne, hogyan érezném magamat?
Ez adna egy felszabadultságérzést, meg megnyugvást…, DE éreztem, hogy ez azért még nem lenne elég.
Na és minek kellene még ahhoz történnie, hogy még jobban ki legyenek elégítve a fontosságaim?
Az jutott eszembe, hogy pl. ha reggel bekopogna a hálófülke ajtaján egy tálcával a kezében, és hozná nekem a frissen főtt kávét, és azt mondaná, hogy ez az ő ajándéka…

 

Kép

 
És ha ez mind így történne, hogyan érezném magam?

Ez azért már sokkal jobb… Lelkes, elégedett és vidám is lennék. Örülnék meg nevetnék is… röpködnék…
 
 

 

Végigvittem még a gyakorlatot  a szokásos módon, és a végére nagyon jól éreztem magam. Abszolút nem volt bennem neheztelés, sőt tökéletesen megértettem őt. Tudtam, hogy mi fontos számára, mi az, amit megsértettem benne, és alig vártam, hogy „jóvátehessem”.1 Reményteli várakozás volt bennem és nagy kíváncsiság is, hogy vajon mi fog történni, mert azt tudtam, hogy ilyenkor mindig történik valami, ami hasonló jó érzelmeket vált ki belőlem, mint amiket a „kérésemben” megfogalmaztam.2

 

Hamar elaludtam, és reggel, láss csodát, senki sem kopogtatott a fülkém ajtaján kezében egy tálcán gőzölgő friss kávéval…

 

Kép

 

Gondoltam magamban, akkor megyek, veszek egyet.

A kalauzzal találkozva belülről fakadóan volt jókedvem. Türelmes voltam vele és természetes módon kedves. Láttam, hogy ez meglepi, de nagyon jólesett neki.
Aztán eljött a dél, még mindig nem kaptam meg a kávémat… majd este, ahogy közeledtünk Pest felé, arra gondoltam, hogy még innen Debrecenbe kell mennem, és iszok még egy kávét.
Igen ám, de kalauzom közölte, hogy neki nagyon sok még a dolga, így ő már bizony összepakolt, és nagyon sajnálja, de nem tud kávét adni. Mondom neki, hogy nem baj, akkor nekem biztosan nincs is szükségem arra a kávéra, aztán visszamentem a gyerekeimhez. Pakolásztunk, és kb. negyedóra múlva kopogtat a kalauz, és tálcán hozza nekem a friss, gőzölgő kávét a következő szöveggel. „Igaz, hogy már összepakoltam, de kibontottam újra mindent, és csak neked főztem egy kávét, és erre természetesen a vendégem vagy.”

 

Kép

 
Kiálltam a folyosóra, néztem a napsütötte, folyamatosan tovatűnő tájat, mire leesett, hogy most kaptam meg azt a kávét, amit reggel szerettem volna, de ugyanolyan jólesett, sőt még jobban. Emellett a tanulság is kitisztázódott, amit valószínűleg nem fogok elfelejteni: ami nekem természetes, az másnak nem biztos, hogy az. Valamint: ha valamit szeretnék vagy akarok, és az nem csak tőlem függ, akkor a másik személlyel ezt egyeztetnem kell.

 
Szóval ennek a gyakorlatnak a hatására az energiák úgy rendeződnek, hogy szinte minden megvalósul abból, amit megfogalmaz az ember abban az érzelmileg letisztult állapotban. Mert „… a tiszta kérés azonnal teljesül!”
 
Hogyan fog ez az egész az ÉN életemben működni?
 
El tudsz képzelni egy olyan élethelyzetet, amikor már alig várod, hogy valaki olyat tegyen, amit te nem szeretsz vagy megbotránkozol rajta?
Várod, hogy mikor kritizál már meg valaki, mikor száll veled vitába, mikor selejtez le? Mindegy, hogy mit tesz, csak fájjon?!!
A legjobb, amikor döbbenet, tanácstalanság, ingerültség, elkeseredettség van benned. Na és ha a tehetetlenség is megjelenik, abból lehet a legtöbbet kihozni.
 
Az egész ott kezdődik, amikor rájössz, hogy minden, ami VELED történik, és utálod, abban egy ajándék rejlik. De nem ám akármilyen! Mint a kagylónak a porszem. Megkönnyezi, de mégiscsak egy igazgyöngy születik a végén.
Onnantól kezdve, hogy ezt felfedezed, azt várod, hogy újra megtörténjen veled.
 
Elég furcsán hangzik… 
Hogyan jutok el addig, hogy még várjam is?
 
Akik elvégezték ezt a „gyakorlatot”, azok már megtapasztalták az „ajándékot”, és sokan közülük beszámolnak arról, hogy különös izgalommal várják, hogy mikor kerülnek hasonló helyzetbe.
Ahogy éljük az életünket, különböző dolgokat teszünk, különböző céljaink vannak, és különböző embereket kell arról meggyőznünk, hogy egyetértsenek velünk.
Igen ám, de az egyes emberek megint mást szeretnének, mint mi, és ők is meg szeretnének győzni bennünket a saját igazukról.
Mindenki igyekszik azt megtenni, ami az ő fontosságát leginkább ki tudja elégíteni. Ez sokszor nem az, amit mi szeretnénk, így összeütközésbe kerülünk egymással. Jobb híján erőből igyekszünk megoldani a konfliktusainkat. Nincs is ezzel semmi baj, mert ezt szoktuk meg, ez az első ötletünk, csak legtöbbször rossz érzéseket teremt bennünk és a másikban is.
 

 

Ezzel szemben, jelen könyvemben A CSODA nem csak 3 napig tart című sorozat első részében egy minden előképzettség nélkül használható kérdéssort ajánlok. A kérdésekre válaszolva egyre enyhülnek az érzéseink, a megértés jeleit fedezzük fel magunkon, nyugodtabbak leszünk, majd a lelkesedés, öröm, felszabadultság melléktermékeként a bőség is megjelenik. Igen magas erő, motiváltság és lelkesedés lesz bennünk. A gyakorlat végeztével egy lelkileg letisztult állapotba kerülve megfogalmazhatjuk és kinyilatkoztathatjuk – az esetleges szégyenérzetünket a hátunk mögött hagyva – azokat a vágyainkat, amelyek belülről fakadóan, mondhatni szívből fogalmazódnak meg. A kéréseink3 igen nagy százalékban teljesülnek ilyenkor, mert ekkorra lélekközeli állapotba kerülünk, és mint sokat hallani, a tiszta kérés azonnal teljesül4. Emellett a konfliktus hatására keletkezett energiablokkok is kioldódnak bennünk, és láss csodát, a másik személyben is. Így ez már nem lesz oka egy tünet vagy betegség kialakulásának5, és a tanulságot is megértjük, és szívesen, motiváltan, belülről fakadóan akarjuk rendezni a kapcsolatot. Aki elvégzi ezt a gyakorlatot, megérti, hogy miért kezdek mosolyogva ehhez a kitisztázós kérdéssorhoz.

 

Tehát, amit láttam az Univerzumban, azt mi, emberek „kötöttük” meg a Földön, a konfliktusaink által keletkezett energia, illetve az érzelmi blokkjainkkal. A jó hír az, hogy ahogy megkötöttük, ki is oldhatjuk. Ebben segítenek az általam kidolgozott gyakorlatok, amit SZI Kommunikációs módszernek neveztem el.
 

 

Nagy elégedettséggel tölt el, amikor már tapasztalt előadók, terapeuták integrálján munkájukba a SZI Kommunikációs módszer valamely részét.6

 

 
1 rendezhessem energetikailag
2 Kérés: itt kinyilatkoztatás, melyet már lényegesen magasabb érzelmi állapotból fogalmazunk meg. Ez biztosítja, hogy szégyenmentesen, magunkat vállalva tudjuk megfogalmazni, kinyilatkoztatni, hogy mi is az a konkrét dolog/esemény/cselekmény, amivel a fontosságaink kielégüljenek, ami a biztosítéka a jó érzésünknek. Ez azért nagyon fontos, mert azt vettem észre, hogy az Univerzum óriási mértékben támogatja, ha magunkat – érzéseinket, fontosságainkat – vállaljuk. A szégyenmentesség azért jön jól, mert akkor határozottabb a felvállalás, mivel nincs minket blokkoló gát.
3 Itt a vágyaink kinyilatkoztatására gondolj!
4 Jn 14,14. „Bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.” – Peller Beáta szerzetesnő ide tartozó Biblia-magyarázatát a könyv végén találod.
5 Bővebben: www.ujmedicina.hu
 

6 Ezt a gyakorlatot bárkivel megoszthatod, végezheted terápiáid során – saját felelősségedre – de tanítani, csak előzetes beleegyezésemmel teheted.

 >>> megrendelem a könyvet

>>> mely városokban és hol vásárolhatom meg a könyvet

 

Megvásárolható még a  libri-logo2.jpgkönyvesboltokban!

>>> megnézem mely Libri könyvesboltokban kapható

 

 Iratkozz fel a SZIA Hírlevélre itt >>> 
 

>>> Egyéni KONZULTÁCIÓRA szeretnék jelentkezni skype-on, vagy személyesen Budapesten vagy Debrecenbe!