Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NE SEGÍTS, HA NEM KÉRIK!
 

Múltkor felhívott valaki a csoportból:

„Nem hagyta, hogy segítsek neki. Állandóan „igen, de” volt a válasz. Másfél óra után feladtam, nagyon elfáradtam… Nincs erre valami gyakorlat?”

 
Önismereti kérdés(sor):

  • Miért fárasztottad magad másfél órán keresztül?
  • Szerettem volna segíteni neki…
  • Értem.. Ha tudtál volna segíteni neki, az mit adhatott volna neked?
  • Nyugalmat, magabiztosságot, figyelmet, fontosságot, szeretetet, büszkeséget, elfogadást, felnéztek volna rám
  • Szóval akkor a mélyebb szándék mi volt, ami miatt segítettél neki?
  • Hát hogy ezeket mind megkapjam…
  • Látod az egyik részed, nyugalmat, másik részed figyelmet, a harmadik részed büszkeséget, a negyedik részed fontosságot… stb… szeretett volna neked elérni… Ezek összefogtak, te meg nem értetted, hogy miért is gyengíted magad másfél órán keresztül… Ezekből az érzésekből neked hiányod van. Ezeket szeretted volna feltölteni. (Ezeket szerették volna a részeid feltölteni számodra). Ha csúnyán szeretném magam kifejezni, akkor ez amolyan pióca effektus. A pióca is addig van a lábadon, amíg meg nem szívja magát vérrel… Mikor szívja meg a pióca? Ha falábra ment… csak szívja, csak szívja, aztán jól belefárad…, de nem kap semmit… Hát így jártál most 
    Mikor nem kell a piócának vért szívni?
    Hát ha tele van vérrel, akkor nincs rá szüksége. A piócának nem sok más módszere van erre, de neked igen!

    egy kis SZI elmélkedés:

    Már a fentiekből is lehet látni, hogy legtöbbször magunkat szívatjuk és nem valós a segítőszándékunk. Illetve mégis az, csak másként. Ez az, amikor megint csak nem vállalunk felelősséget a szükségleteinkért. 

    Magyarul: szükségem van az elismerésre, figyelemre, stb. aztán ezért nyomulok, hogy had segíthessek már. Mert amikor segítek és elismernek, akkor szeretve vagyok.
    És itt van a kutya elásva. 
    A szeretet.
     
    Nagyon nagy szükségünk van rá. És mindig tenni akarunk érte valamit, hogy kiérdemeljük.
    Na, de miért akarunk érte tenni? 
    Mert nem hisszük el, hogy szerethetőek vagyunk.
    Oké, de mikor vesztettük el a szerethetőségünk hitét?
    Akkor e szerint volt? – bizony volt. Úgy születtünk.
    De akkor mit lehet tenni? – Fel kell oldani és ezzel a rabságunktól fogunk búcsút venni.
    Meg kell keresni a múltban azt a pillanatot, amikor történt valami, ahonnan úgy érezzük, hogy tennünk kell valamit azért, hogy szeressenek bennünket.

    Majd’ összes megfelelésünknet ezért tesszük és nem szabadon választásból. 

    Akik elvégzik a SZI Akadémiát, azok az 1 napos, akik még nem végeztek SZI Akadémiát, azok 2 napos tréningen tudják visszaszerezni a szerethetőségük hitét.



Folytatása a történetnek……

    • Töltsd fel magad ezekkel az érzésekkel és akkor már nem kell érte másfél órát győzködni valakit, hogy megadja neked.
    • Oké, ez jó ötlet, de hogyan?
    • Ismersz engem, nem mondok, olyat amire nem tudom a megoldást.
      Szóval már tudod, hogy mely fontosságod, szükségleted szeretnéd kielégíteni. Neked elég hosszú a listád. Nézzünk meg belőle egyet. Pl. a magabiztosságot. A kérdés, amit érdemes feltenni magadnak: mi az a legkisebb dolog, ami adhatná nekem a magabiztosság érzését? Nos, neked mi lenne az a legkisebb dolog?
    • Hát nekem pl. az is ad magabiztosságot, ha megfőzök valamit és az jól sikerül.
    • Nagyon jó. Gondolj arra, hogy megfőzöl valamit és az sikerül. Jön hozzá a jó érzés, a magabiztosság?
    • Igen. Nagyon jó.
    • Oké, akkor nem ezért az érzésért álltál ott másfél órát.
    • Nézzük tovább, a nyugalommal. Mi az a legkisebb dolog, minek kellene ahhoz történnie, hogy érezd a nyugalmat? Mi az, ami adhatná nyugalom érzését? Nos, neked mi lenne az a legkisebb dolog?
    • Hát, úgy érzem, hogy azt is megkapom, de nem olyan mértékben, mint a magabiztosságot.
    • Jó, akkor nézzük meg, hogy mi az a legkisebb dolog, ami olyan mértékben adná meg a nyugalmat, ahogy éppen te szeretnéd?
    • Ha nem csak nekem kellene takarítanom otthon.
    • Nagyon jó. Ha nem csak neked kellene takarítanod otthon, hanem mások is segítenének, hogyan éreznéd magad?
    • Hú, az nagyon jó. Békét, nyugalmat érzek.
    • Oké, akkor most ne figyelj a tartalomra, csak az érzésre. Engedd, hogy növekedjen, kiterjedjen benned. Ez azért fontos, hogy ennek az energiájában, rezgésében legyél. Ha ez megvan benned, akkor erre már nem lesz szükség, hogy mástól kapd meg. Bármikor, ha úgy érzed, hogy szükség van a nyugalomra, elevenítsd fel azt a képet, ami adja neked ezt az érzést. Aztán csak koncentrálj az érzésre. Határozd meg, hol van a testedben vagy azon kívül és figyeld, hogy hol vannak a határai vagy csak tágul a térben, hagyd, hogy minden sejted felvegye ezt a rezgést, feltöltődjön vele. Ezzel szintet is ugrasz, más érzelmi állapotba kerülsz, és másként fogod látni a dolgokat.
      Nos, nézzük tovább!  A következő az volt, hogy „felnéztek volna rám”. Mivel ez egy cselekvés és nem értékrendi fontosság, még mielőtt tovább megyünk, ki kell tisztázni, hogy ha felnéznének rád, az mit adna neked?
    • Annak a nyugtázását, hogy bölcs vagyok és ezt más is tudja.
    • És mi a fontosabb? Az, hogy bölcs vagy, vagy az, hogy ezt más is tudja?
    • Az, hogy ezt más is tudja.
    • Értem. Akkor ezt nevezhetjük elismerésnek?
    • Igen, az elismerés az nagyon fontos nekem. Ez a legfontosabb.
    • Lássuk csak. Mi az a legkisebb dolog, ami ha megtörténik, megkapod az elismerés érzését?
    • Hú, ez nehéz. … hmmm…. Ha feltaláló lennék…
    • Van ennek reális esélye?
    • Hát nem nagyon.
    • Oké, akkor nézzünk már ettől egyszerűbben elérhető dolgot.
    • Hmmmm… pl szoktam ilyet érezni és bármikor érzem is, csak tényleg olyan jelentéktelennek tűnik, ezért nem figyelek fel rá. Pl. ha tolmácsolok, olyan elismerően néznek rám, mert mindig ügyelek arra, hogy mindenki tisztán értse, amit mondok.
     
     
    Lehet olyat is csinálni, hogy miután a fenti kérdések már ki vannak tisztázva, akkor már választásból dönthetek úgy, hogy mégis megteszem vagy nem.
    Mi alapján fogok akkor dönteni?
     
    Meg fogom nézni, hogy támogatja-e az én célom elérését.
     
    Ja, hogy akkor kellenek célok? 
    Mert most nincs?
    Ne bántsd érte magad. A legtöbb embernek alig volt. Vagy már elfogyott…
    Vagy érte egy csalódás és értelmét vesztették a céljai… de még nem volt ereje célt állítani.
     
    Folyt köv….
     
    Szabó Ilona

     Íratkozz fel a hírlevélre itt>>> és akkor küldök értesítést, ha teszek fel hasonló történeteket.

    vissza a főmenüre >>>