A DHS általános ismertetőjegyei
A DHS általános ismertetőjegyei
1. komolynak érzett, drámai dolog miatti kisebb-nagyobb, lesújtó, lehengerlő, felzaklató, felháborító, heves érzelmi kilengés. A konfliktust, a konfliktus témáját komolynak érezzük, nem tudunk megnyugodni miatta, kibillent a normál kerékvágásból.
2. Váratlanul, felkészületlenül ér, mint derült égből villámcsapás, a meglepetés erejével hat. (Csak a váratlan, meglepetésszerű konfliktus-élményekre produkált érzelmi kilengés indít be szervi elváltozást! Amire fel tudunk készülni, vagy egyáltalán tudomásul vesszük, hogy megtörténhet - és esetleg bekövetkeznek - azokra nem produkálunk elváltozást!)
3. Megütközés jellegű, konfliktust hordoz. Fennakadunk, rákattanunk, bekattanunk, és nem bírunk lejönni róla. Konfliktus nem létezik önmagában, mindig van oka, indoka. DHS-nél mindig van egy konkrét, jól behatárolható, beazonosítható érzelmi tartalma. Az érintett egyén, ha először talán nehezen is, de meg tudja határozni, mit érez/ mit érzett a konfliktusnál.
4. Elszigetelten megélt, nem beszélünk róla. Érzéseinket nem beszéljük ki, magunkba fojtjuk őket. Vagy azért mert éppen nincs kinek elmondani, vagy azért mert nem akarjuk, hogy sajnáljanak, nevessenek rajtunk, vagy azért hogy ne tudjanak róla, nehogy felhasználják ellenünk, stb. (A megbetegedéshez tehát elengedhetetlen tényező, hogy kibeszéletlen legyen, hogy magunkba fojtsuk érzelmeinket! A legjobb felkészülés tehát a súlyos betegségek ellen, ha rendszeresítünk egy lelki bizalmast!)
5. Átmenetileg nincs megoldása. A rákos daganat vagy fekély addig növekszik, ill. terjed, amíg a konfliktus megoldatlan. Ha megoldásra kerül, átkapcsolunk megoldás utáni szakaszba: az agyi és szervi tünetek megváltoznak, a konfliktus ellensúlyozása, (biológiai megoldása) céljából létrejött testi elváltozás felszámolásra, helyreállításra, újjáépítésre kerül. Nagyon fontos, hogy az öt ismertetőjegynek egyszerre kell teljesülni. Ha bármelyik hiányzik, nincs belőle testi elváltozás! Ha az egyiket kiiktatjuk, megfordul a különprogram, és belépünk a megoldási, gyógyulási szakaszba. Lássuk ezeket a szakaszokat:
(A Megbetegedések Vastörvénye = Rák Vastörvénye). Hamer doktor a rák kutatása során bukkant rá erre a természettörvényre. 1986-ban, amikor megtalálta az ötödik biológiai természettörvényt is, akkor döbbent rá, hogy ez nem csak a rákra, hanem minden elváltozásra érvényes - a biológiai természettörvényeknél jelölt kivételekkel. Kiderült, hogy minden elváltozás ugyanazon törvényszerűségek szerint működik, a két dolog, ami variálódhat, az a konfliktus intenzitása és a konfliktus-aktív szakasz időtartama. Ezek határozzák meg az elváltozás mértékét. "Mechanikailag" tehát nincs különbség a gégegyulladás és a gégerák között - csak az elváltozás súlyossága különböző. Bizonyára azért hagyta meg Hamer doktor ezt a nevet, mert a rákos betegségek esetében a leginkább nyilvánvaló az elszenvedett érzelmi sokk, és a hatására kialakuló szervi elváltozások összefüggése.)
A kétszakaszúság törvénye
A második biológiai természettörvény: a Kétszakaszúság Törvénye.
Minden megbetegedés két szakaszból áll, ha sor kerül a konfliktus megoldására.
Ha nem kerül megoldásra, akkor a megbetegedés egyszakaszú marad, az elváltozás nem áll le, és szervi diszfunkcióba (eltúlzott szervi működésbe, vagy annak komplikációiba) valamint a megoldatlan konfliktus miatti biológiai kimerültségbe belehalunk. Bár még Hippokratész is leírta, hogy „minden lázas állapotot megelőz hidegrázás” ezt a régi akadémikus orvostudományban egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Leírtak benne kb. ötszáz hideg betegséget, és kb. ötszáz meleg betegséget*. Odáig viszont már nem jutottak el, hogy ezek párosával összetartoznak! Ennek feltételezhetően az az oka, hogy a legtöbb megbetegedést már csak a második, ún. meleg szakaszban diagnosztizálják - ugyanis ekkor produkálunk kellemetlen, fájdalmas tüneteket, és ekkor megyünk orvoshoz. A gyógyulási szakaszban! Lássuk csak sorjában.
A megbetegedések két szakaszból állnak, és az elváltozás biológiai értelme a két szakasz egyikében nyilvánul meg, (agytörzs, kisagy, kéregállomány vezérelte szerveknél a konfliktus-aktív, a velőállomány vezérelte szerveknél a megoldás utáni szakaszban). Ezen túl, a konfliktus-aktív szakaszban igen szembetűnő testi tüneteket produkálunk. Hideggé válnak a végtagok (az itt megjelenő elváltozást nevezték régen összefoglaló néven „hideg” betegségnek). Feszültek vagyunk, kényszeres gondolkozás figyelhető meg. A konfliktuson és annak megoldásán tipródunk. Ezzel egyidejűleg nincs étvágyunk, fogyunk, nem tudunk rendesen aludni, és ha sikerül elaludni, akkor is a konfliktusunkról álmodunk. Ez a megbetegedés első, ún. konfliktus-aktív szakasza. (Aki tudja mi az a DHS, nem tudja nem észrevenni. Ez csak azért fontos, mert ha időben kapcsolunk és megoldjuk a konfliktust legalább lelki szinten, akkor is megfordul a különprogram, és megússzuk egy jelentéktelen, vagy kevésbé súlyos elváltozással, kevésbé súlyos gyógyulási tünetekkel.)
A Hameri góc viszont másik gépen is kimutatható, később is látható, kimutatható,
sőt, az agyi jelenségek lezajlása, állapotváltozása, megnyilvánulása CT-géppel nyomon követhető!
Ha veszünk tíz embert, akinek azonos szervi elváltozása van, a góc az agyukban (szerkezetileg) mindig ugyanott van! (Korábban ez félreértések és viták tárgyát képezte, lásd a Mítoszok és Tények rovatunkat. Mellesleg, akinek ez nem elég bizonyítékként, az nem is akarja megérteni, hogy itt miről van szó... Lásd még Igazolások)
Az agyi ödémák, az agyi vezérlőközpontok helyreállítási duzzanatai miatt van a túlzott fáradtság, levertség, kábaság, fejfájás, migrén, hányinger, szédülés. Ezek a helyreállítás jellegzetes tünetei. Szervi szinten leáll a rákos növekedés vagy sorvadás, beindul a daganatelbontás vagy szövet-újjáépítés. Ezen túl műszerek nélkül is megfigyelhető általános tünet a megoldás utáni szakaszban a túlzott fáradtság, gyengeség, levertség, visszatér az étvágy, súlygyarapodás. Szervi szinten „meleg tüneteket” tapasztalunk, kitágult végtagi ereket, ödémásodást, gyulladást, hőemelkedést. (Ezért nevezték régebben a második betegségi szakasz tüneteit „meleg betegségnek”.) Hamer doktor megfigyelte, hogy testünk a daganatok gyorsított elbontására, a sorvadások gyorsított újjáépítésére a szervezetünk mikroorganizmusokat vesz igénybe. A gombák szaporítását már a konfliktus-aktív szakaszban elkezdi a szervezetünk, míg a baktériumok és vírusok a megoldás utáni szakaszban jelennek meg. Döbbenetes, tény az is, hogy a mikroorganizmusok csak és kizárólag a megoldás utáni szakaszban mutatnak aktivitást, csak akkor „dolgoznak”. Ha visszaesünk a konfliktusba, csökken az aktivitásuk, megállnak a munkával, és akkor folytatják, amikor újra kilábalunk az érzelmi konfliktusból.
Ha figyelmen kívül hagyjuk a kétszakaszúság törvényét, és a tüneteket csak a megoldási szakaszban vizsgáljuk, akkor elkerülhetetlenül téves következtetésre jutunk: úgy tűnik, mintha a bacilusok „elszaporodtak, megtámadtak” volna! A fáradságot, levertséget, gyengeséget is a mikroorganizmusok tevékenységének tulajdonítottuk! Ezért neveztük el őket – tévesen!!! – kórokozóknak. Ha kiterjesztjük a vizsgálódást, részek és részadatok helyett a teljes egészet vizsgáljuk, akkor beigazolódik, hogy ez így nem stimmel. Sőt! Még a mikroorganizmusok is a természet-törvényekhez igazodnak. Erről szól a negyedik természettörvény. Előtte még
* Az ötszáz hideg és ötszáz meleg betegséget még tovább részletezték, és szeparálták további tízezerre, de lényegében ugyanazon folyamatról van szó, csak a neve és a megjelenési formája más, pl. bőrpír, erythema, csalánkiütés, ekcéma, stb. Összességében tehát csak kb. ezer betegség, vagyis ötszáz biológiai különprogram létezik!